A Costes Magyarország első Michelin-csillagos éttermeként vonult be az emberek köztudatába. Mindenképpen kíváncsiak voltunk, mivel nyújt többet, vagy mást mint például egy Borkonyha, Tanti vagy Onyx.
Itt az étkezés nem kizárólag étkezés, sokkal inkább egy különleges szertartás. A kiszolgálás másodpercre pontosan kiszámolt, mérnöki pontosságú.
És mit tudnak a fogások valójában?
Figyelmességként üdvözlő falatokat kaptunk a konyhától. Itt már éreztük, különleges ízutazás vár ránk.
Ezután következett a vaj-kenyér párosítás, 5 különféle vajjal. Ötletes és ízletes.
Előételként kacsamájat kóstoltam, Tokaji Aszúban marinálva, fűszeres mangóval és puffasztott rizzsel. Tudni kell rólam, hogy a jól elkészített liba-illetve kacsamájért valósággal rajongani tudok. Nos, kijelenthetem, ez a tányér tökéletes, a legjobb kacsamáj, amit valaha ettem életemben.
Szent Péter hallal folytattam, melyet karalábéval és tápióka gyöngyökkel tálaltak. Unalmas. Csalódás. Sajnos.
Galamb következett, kétféle módon elkészítve, céklával és kávéval. A galamb tökéletesre készült, az egész fogás ámulatba ejtő. Teljesen bezsongtak tőle az ízlelőbimbóim.
Földicseresznye fantázianévre hallgató desszerttel zártam, mely nem csak földicseresznyét formázott, de tartalmazott is, ezen kívül a narancs, kakaó, mandula és vanília is tetten érhető volt benne. Méltó lezárása a vacsorának.
Az alábbi fogásokat kóstoltuk ezeken felül:
Bélszín, sült borda, velő, csicsóka
Csokoládé variációk, borsmenta
Noha egy itteni vacsora nem olcsó mulatság, a fine dining rajongóinak életükben legalább egyszer ki kell próbálniuk. Persze, hasonló élményért nyugodtan lehet a Borkonyhába is menni, és még bankot sem kell rabolni hozzá. Egyébként a Costes vendégeinek 90 %-a külföldi, az este alatt magyar szót csak a felszolgálóktól hallottunk.